Vettem egyet. A feleségem szülinapja alkalmából. Persze közös használatra és nemcsak ezt kapott. Tegnap ki is próbáltuk, előkészítettük az epret és a tavalyi Mikulásokat és idei húsvéti nyulakat, tojásokat. A használati útmutató egyik része azt javasolta, hogy mikróban olvasszuk fel a csokit amennyire csak lehet. A másik része adta azt a lehetőséget, hogyha elég apróra törjük, akkor nem kell előolvasztani. Kipróbáltuk mindkét verziót.

Szépen, apróra tört csokidarabok kerültek a kis tálcába - amit egyébként nem lehet kiemelni, szóval elmosogatásnál papírtörlőkendőket kell használni - és bekapcsoltuk a fűtést. Vártuk, hogy olvadjanak a csokik. A leírás említette, h kb. 900 g csoki és 100 g olaj kell, nos mi még vártunk az olajjal, csak likőrt öntöttünk bele.

Egy idő után bekapcsoltuk a keverő funkciót is. Nem sok eredményt értünk el, éppen a tetején megállt, de előtte még azon tanakodtunk, ha most kicsap, akkor festhetjük a konyhát... nem csapott ki, de nem is csorgott. Beleöntöttük a közben mikróban olvasztott csokiadagot és tettünk hozzá egy kis olajat is. A látvány nem volt túl bíztató, de kavargattunk és bíztunk.

Aztán elkezdett picit csorogni és a kavaró is erőlködni kezdett, néha forgott picit, néha leállt pár másodpercre és próbálta megkavarni a csokimasszát. Mi is kevergettük alul és közben már alig vártuk, hogy az eperrel egyetemben megkóstoljuk. Végül elérkezett az idő, amikor azt mondtam, most már elég volt, hagyjuk, ne eröltessük. Lehet jobban meg kellett volna előre olvasztani a csokit, lehet nem féléves Mikulásokat kellett volna egy hónapos nyuszicsokikkal keverni, mindenesetre nem jött az össze, amire vártam és amit elképzeltem a doboz alapján. Folyt. köv.

A megolvadt csokikat muffin készítéséhez fogjuk felhasználni, az eperrel mártogattunk egy kicsit, de nem volt az igazi.